„Én” helyett „mi”

A jordán származású Hana a Debreceni Egyetemen, mechatronika szakon szerezte mesterdiplomáját, majd az Audi Development Campen keresztül került jelenlegi területére, a műszaki fejlesztésre. Itt az úgynevezett VPF, vagyis Virtuális Tesztvezetés projekten dolgozik. Hana munkahelyi közösségének rajta kívül több külföldi is tagja, és már eljutottak oda, hogy az irodában akár egy mondaton belül beszélnek magyarul, arabul, spanyolul, németül és angolul. „Az Audi az a hely, ahol minden vélemény elfogadott, és én attól a naptól kezdve, hogy idekerültem, úgy éreztem, hogy befogadnak és megbecsülnek. Az Audi Hungáriánál ez nem csak egy szlogen. Függetlenül attól, hogy ki vagy, honnan jöttél, milyen háttérrel rendelkezel, értékes vagy és  szívesen látunk.” Szerinte a sokszínűség és az elfogadás azért is fontos, mert csapatban dolgoznak, ahol akkor lehetnek eredményesek, ha az „én”-t felváltja a „mi”, hiszen a nap végén a csapat közös feladatai, kötelességei, munkája és sikere az, ami számít.

Tanulni egymástól

Apa és fia, mindketten az Audi Hungariánál dolgoznak a werkservice központi karbantartási részlegén. Tamás 14 éve mechanikus karbantartó, Richárd pedig már az iskola utolsó éveinek gyakorlati idejét is az Audinál töltötte, mielőtt három évre a gyártósor lett az új munkaállomása. Innen édesapja ajánlására került a werkservice-be elektromos karbantartó munkakörbe, ahol jelenleg mindketten váltott műszakban dolgoznak. Bár közvetlen munkakapcsolat nincs közöttük, váltáskor szinte mindennap találkoznak, és rálátnak egymás munkájára. Az édesapa elmondása szerint azért is szerencsés, hogy ugyanott dolgoznak, mert könnyebben meg tudják beszélni a munkával kapcsolatos dolgaikat, és így gyakrabban láthatja a tőle egyébként ötven kilométerre élő fiát. A munkatársak sosem ugratják őket a köztük lévő rokoni kapcsolat miatt, ellenben az idősebb és fiatalabb generációk közötti tapasztalatcsere gazdagítja a csapatot. Richard szerint kifejezetten előny, hogy több korosztály dolgozik együtt, mivel a karbantartáson az 1994-es gépektől a 2023-as gyártású szerkezetekig minden megtalálható, mindenki máshoz ért jobban, és rengeteg hasznos ismeretet tudnak ellesni egymástól.

Elfogadni önmagunkat

Petra végtaghiánnyal született, ám számára ez nem jelenthetett akadályt: két és fél éves kora óta versenyszerűen úszik, s az így megszerzett identitás nagy segítséget jelentett számára abban, hogy elfogadja önmagát, és kialakuljon a rá jellemző pozitív életszemlélet.
Gyakornokként akkor került az Audi látókörébe, amikor az Arrabona Racing Team tagjaként részt vett a Formula Student versenysorozaton, ahol az egyetemi hallgatóknak kell megépíteni azt a formaautót, amivel utána versenyezni fognak. A projektben Petra felelt az üzleti terv prezentációjáért,  melyben a csapatuk egy olyan sorozatot mutatott be, ahol mozgássérültek tudnak versenyezni. Az ötlet nagy sikert aratott, olyannyira, hogy a csapat történetének egyik legjobb helyezését érték el, ő pedig már hatodik éve dolgozik főállásban a vállalatnál.
A mindennapokban nem éli meg akadályként a végtaghiányt, így többek közt autót is vezet. Az Audi közösségében pedig csak jó tapasztalatai voltak a kollégákkal. „Az, hogy elfogadom és pozitívan állok önmagamhoz, a többiek számára is könnyebbé teszi ugyanezt. És számomra ez az, amiről az Audinál a sokszínűség szól: hogy mindenki önmagát adhatja, és úgy dolgozhat, hogy nem az számít, hogyan néz ki vagy milyen gondolatai vannak, hanem az, hogy mit teljesít.”

A különbözőség cool

A gyakornoki pozícióban lévő Steingart Donát két komoly szakmai múlttal rendelkező kollégával, Havassy Tünde és Molnár Ádám menedzserekkel beszélget arról, kinek mit jelent a vállalati sokszínűség.

Havassy Tünde: Mikor gyakorlati helyet kerestél, mi alapján esett a választásod az Audi Hungariára?

Steingart Donát: Amikor három éve gyakornokként idekerültem, a szakmai szempontok mellett fontos volt az is, hogy egy olyan multinacionális cégnél dolgozhassak, ahol mindenféle nemzetiség megfordul. Szerintem egy közösséget színesebbé varázsol, ha minél többféle ember egyéni gondolkodásmódját megismerhetjük.

Molnár Ádám: Hogy látod, a generációd számára mennyire fontos, hogy egy munkahely kollektívája sokszínű legyen?

Donát: Szerintem ez egy nagyon vonzó dolog. Hiszen egy ilyen közösségben megvan a tere annak, hogy a fiatalos lendületünket belevigyük a napi munkába, hogy új ötletekkel, például új programokkal, újonnan megjelenő szoftverekkel álljunk elő, melyeket az idősebb korosztály még nem ismer. A generációm számára kulcsfontosságú a sokszínű munkahely, hiszen ösztönzi a kreativitásunkat, tágítja a perspektívánkat és erősíti az együttműködést.

Tünde: Milyen személyes tapasztalataid vannak a mindennapokból?

Donát: Hozzánk, az igazgatóságra eléggé sokféle ember jár. Idősebbek, fiatalabbak, mégis két dolgot emelnék ki: a rugalmasságot és a célorientáltságot. Ez az, ami itt mindannyiunkban közös. Emellett, mivel sok nemzetközi rendezvény szervezésében is részt veszek – főleg a CUPRA-projekt kapcsán –, testközelből is megtapasztalhattam már többek közt a német és a  spanyol kultúra sajátosságait. Érdekes volt látni a lazább mediterrán stílust, például a vezetők öltözködésében.

Donát: De fordítsuk meg! Ti, tapasztalt menedzserekként, hogy látjátok ezt a kérdést? Visszagondolva a korai audis éveitekre, mennyire volt jellemző a vállalatra, hogy diverz csapatokban gondolkodott?

Tünde: Húsz évvel ezelőtt ez kevésbé volt szempont, persze akkor is dolgoztak együtt nagyon különböző vagy nagyon más véleményen lévő emberek. Mivel azonban, amikor mi kezdtünk, a kollégák inkább a fiatalok közül kerültek ki, praktikusan kevésbé lehetett heterogén a környezet.

Ádám: Ahogy Tünde is említi, annak idején ez a vállalat sokkal kisebb és homogénebb összetételű volt, de már akkor is érződött rajta, hogy ez itt valami más. Mondhatni, az Audi új  „spiritet” hozott, ami megkülönböztette a környezetétől. Számomra ezért is volt vonzó; hiszen itt például már akkor is lehetőség nyílt arra, hogy külföldi kollégákkal dolgozzon együtt az ember.

Donát: És napjainkban, hogy látjátok, történt változás a kollektíva összetételében, esetleg az attitűdben?

Ádám: A vállalaton belül kapcsolatban vagyunk szinte az összes márkával Kínától Mexikón át Spanyolországig, az elfogadást pedig magyarként is nap mint nap átélhetjük. Jó érzés, hogy minket is befogadtak és tisztelnek a konszernen belül, ami például a motorgyári munkák esetében abban is megnyilvánul, hogy az új projekteket itt fogják megvalósítani.

Donát: Ha röviden kellene megfogalmazni, szerintetek miben rejlik a vállalati diverzitás lényege?

Ádám: Abban, hogy nem leuralni akarod a másikat a véleményeddel, hanem közösen sikerül felépíteni valamit, ami előrevisz bennünket. Amennyiben sikeres globális vállalat szeretnénk maradni, akkor ez a szemlélet kell, hogy a mindennapok normalitását jelentse.

Tünde: Én abban hiszek, hogy mindenkit úgy kell tisztelni, ahogy van, és hogy a különbözőségek ellenére mindenki megtalálhatja a helyét a rendszerben. De az elfogadás csak akkor hiteles, ha őszintén jön, és nem csak a mutatószámoknak akarunk megfelelni.